A világjárás remek hobbi. Élményekkel gazdagít bennünket, a különböző tájak és kultúrák megismerése révén gyarapodik általános műveltségünk, látókörünk tágul, szociális rátermettségünk növekszik: csupa profit.
Az elkövetkezendőkben olyan vidékekre látogatunk majd el, ahová igazán megéri, hogy olyat tapasztalhassunk, ami örökre a részünkké válik. Járjuk be együtt a világot!
Az előbbi cserkészbuzdítás sajnos nem valami előnyös nyereményjátékot takar – több cikkből álló sorozatban ismernénk meg a legnépszerűbb téli úti célokat. Nem szívesen állítanék ezek között sorrendet, azt rátok bízom. Bemutatok mindenesetre több olyan, hasznos időtöltésre alkalmas és ajánlott helyet, amely szerepel a világon a legtöbbet látogatott úti célok között.
Az utazgatás kellemes, és ha sikerül a számunkra megfelelő úti célt kiválasztani, az utazás megszervezése megy magától. Legyen az ember strandon henyélős, bulizós vagy múzeumjárós személyiség, küszködjön bár kielégíthetetlen tudásvággyal, a világ nem szűkölködik látni- és tapasztalnivalókban. A bemutatandó úti célok megválasztásakor alaposan mérlegelnem kellett, melyek azok a helyek, amelyek mindenféle utas igényeit és elvárásait kielégítik. Abban a reményben vágok neki e kalandnak, hogy mindenki számára érdekes és hasznos olvasnivalóval szolgálhatok.
Az új évezred első évtizedében a világ összes utasforgalmának közel a felének Európa volt a célja, a leggyakrabban látogatott országok évek óta Franciaország, Spanyolország és Olaszország. Ázsia és Amerika megközelítőleg ugyanannyi látogatót tudhat magáénak, a fő turistacélpontok Kína és Japán, valamint az USA, Kanada és Mexikó. Afrika és Ausztrália hátul kullognak a kontinensek közötti versenyben, a legnépszerűbb afrikai látnivalók Tunéziában és a Dél-Afrikai Köztársaságban találhatók. Ezúttal a Kanári-szigetek egyik szigetén, Fuerteventurán eltöltött néhány napomról számolok be, fogadjátok szeretettel. A szigetcsoport közigazgatásilag spanyol fennhatóság alá tartozik, a térképen viszont Afrika észak-nyugati csücskénél kell keresgélnünk.
Szegény a magyar utazó, mióta egyetlen nemzeti légi vállalatunk kihátrált a bizniszből, pedig megnőtt a kereslet az Európán kívüli utazásokra. Külföldi társaságok sora verseng viszont kegyeinkért, segítségükkel a világ bármely pontjára nehézségek nélkül eljuthatunk (illetve a kényeskedőknek akadály lehet, hogy Európán kívül nem túl sok helyre közlekedik közvetlen járat, de ez ugye apró kellemetlenség).
Mi sem tanakodtunk sokat, mikor úgy határoztunk, hogy Fuerteventura szigetét szeretnénk meglátogatni. Volt szerencsém megjárni a Kanári-szigeteket, akkor a bázisunk Tenerifén volt. Hajókáztunk is a szigetcsoporton belül, de Fuerteventura kimaradt a szórásból. Egy kollégám viszont életre szóló élményeket szerzett itt, a fotók, videók, a humoros beszámoló a rövidke ebédidő alatt azonban meggyőzött, hogy ismét el kell látogatnom a környékre. Párommal tíz napot töltöttünk ezen a mesés helyen, és most végre megtarthatom a saját beszámolómat.
Szóval irány a meleg. Januári utazásunkkor fájó szívvel hagytuk itt a mínuszokat, a szigeteken az éves átlaghőmérséklet 20-25°C, ideális egy téli utazáshoz, de nyáron sincs kánikula. Fuerteventura a Kanári-szigetcsoport második legnagyobb területű szigete, rögtön Tenerife után. A szigeteken is a spanyol a hivatalos nyelv, de a helyiek főként a turizmusból tartják fenn magukat, így szinte munkaeszközükké vált az angol nyelv, nem adódtak kommunikációs nehézségeink, de egy kiszótár minden esetben hasznos lehet. A szigetre sajnos nem indulnak közvetlen járatok a budapesti repülőtérről, de az Alitalia, az Iberia, a Czech és az Aeroflot Russia Airlines, valamint a British Airways és az Air Berlin légitársaságok szervezésében végül is megoldható az utazás. A retúrjegyek már 600-1000 EUR/fő áron megvásárolhatók. Jó-jó, nem olcsó, de hát ha már utazunk…
Tenerifén tett le minket a repülőgép. Az út fél Európán keresztül viszonylag sokáig tartott, de nem panaszkodunk. Rövid nézelődés után Fuerteventurának indultunk – komppal. Természetesen repülővel is tovább lehetett volna menni, de nekem abból elég is lett addigra, akkor inkább a komp (azóta a két sziget közötti kompközlekedés sajnos megszűnt, de Fuerteventuráról Lanzarote szigetére még át lehet jutni).
Miután a repülőjegyek megvásárlása jelentős csapást mért magyar pénztárcánkra, a sziget fővárosában, Puerto del Rosarioban bérelhető szállások közül az olcsóbbikra hajtottunk – főzni és takarítani tudunk magunknak, hisz ez itthon is napi rutin, így csak a szobáért fizettünk: tíz napra 2-300 euróból megoldható. Az étkezések minősége és anyagi vonatkozásai csupán egy talpraesett háziasszony és egy mindenevő férfiember képességein múlnak: jól főzök, jókat ettünk. Természetesen nem hagyhattuk ki a helyi konyha különlegességeit, nem vagyunk mi barbárok, erről a későbbiekben beszámolok.
A szigeten belüli közlekedési nehézségeket potom pénzért bérelt autóval kerültük ki, de csak mert annyit spóroltunk a szálláson. Az autó egyébként kb. 100 euróból megvolt a tíz napra, szerintem ez elég előnyös.
Tömegközlekedés létezik, mi több, elég fejlett, és nem is drága: 3 euró a jegy, kutyákat viszont - a fapados légitársaságokhoz hasonlóan - sajnos nem látnak szívesen; ez volt a fő ok, hogy inkább autót béreltünk.
Szóval ez lehet, hogy valamiféle betegség, de amikor új helyre érkezem, első utam mindig a strandokra vezet. Úti célunk kiválasztásakor bizonyára hatott rám a tudat, hogy Fuerteventurán körülbelül 150 pompás homokos strandot látogathatunk meg.
A Caleta de Fuste, a Kék Zászló-minősítést szerzett Playa Blancal, és a Playa Chica a fővárosban és közelében találhatók, de a sziget távolabbi pontjain, mint Corralejo-i, Costa Calma-i, Sotavento-környéki strandokon rendezett, tiszta és biztonságos környezetben élvezhetjük a hullámok ölelését. Vízi sportok művelésére (horgászat, szörf, búvárkodás) a nyugati parton található Cotillo és Jandia strandövezet kifejezetten alkalmas, míg a természetközelibb élményre vágyók a Cofete-i strandon biztosan felfedhetik kilétüket, de a naturisták az általános fürdőzési szabályok betartása mellett szinte bárhol elengedhetik magukat. A fürdőhelyek jobbára tiszták és biztonságosak, és egyelőre a nyomasztó tömeg is elkerüli a szigetcsoportot.
De nem csak henyéléssel töltöttük az időnket ám. Fuerteventura a vulkánok szigete: 22 tűzhányó található itt, melyek nagy részét egyénileg vagy szervezett keretek között bármikor meglátogathatjuk. Mi ezt nem tettük meg, mert nem szeretek hegyet mászni, de ti azért menjetek bátran.
A hagyományos útikalauzok a Kanári-szigeteken található látni- és tennivalók közül többségében csak a szabadidős tevékenységeket emelik ki: strandok, sportolási és egyéb lehetőségek, vásárlás, éttermek, lovaglás, stb. Hiányolom a listáról a kikapcsolódási lehetőségek olyan formáját, amikor a testi-lelki semmittevés helyett inkább agymunkára késztethetem magam, és persze azokat, akiket magammal rántok. A helyi utazási irodák segítségével hamar megtaláltam szórakozásomat: múzeumok! Sólepárló üzem köré létesített múzeum várja a látogatókat Caleta de Fuste közelében, a Pozo Negro-völgyi La Atalayita múzeumközpont a térség múltbéli hagyatékáról, a falusiak életéről világosít fel bennünket, csak úgy, mint a Betancuria városában található Archeológiai Múzeum. A sziget szívében tanya- és malommúzeumok, és egy bejárható barlang várja az érdeklődőket (engem), amelynek mélyén több millió éves ősmaradványok segítenek a térség múltjának és jelenének megértésében.
Valamint él itt egy aprócska, vak, Maioreus randoi névre hallgató pók, állítólag a világon csak ebben a barlangban. Ezt kénytelen vagyok elhinni, minden-esetre az állattal nem volt szerencsém találkozni – nem tudom, melyikünk örül ennek jobban.
Mivel a sziget viszonylag kis területű, nem okoz nagy gondot az egészet bejárni, de mi képességeinknek is vannak határai, ami sajnos azt jelentette, hogy miután
két napot rászántunk a múzeumosdira, a páromnak elege lett, mentünk vissza strandolni. Pancsolás Caleta de Fustéban, majd irány az éjszaka. Azt már a munkatársam beszámolójából is leszűrtem, hogy remek kikapcsolódásra számíthatunk a szigeten, gondoltuk, állunk elébe.
Irtó barátságos kisebb bárok és éttermek vannak szerteszét, a strandokon, mellettük, közöttük, a belvárosban, a butiksoron, mindenhol, így könnyen találtunk asztalt vacsorára a kimerítő fürdőzés után. Mivel ugye az egész nyaralás (telelés) alatt a szigeten fellelhető alapanyagokból készítettem ízletes, hazai jellegű fogásokat magunknak, de – csak hogy frappáns és találó közhellyel tarkítsam mondanivalómat – jóból is megárt a sok, próbáljuk ki a helyi konyhát. A Miss America Restaurant hipertipikus ételkínálattal várt minket, hot dog- és hamburgerhegyek, mi viszont többre vágytunk, továbbálltunk. Közvetlenül a strandon található a La Isla Bar, bájos vendéglátó-ipari egység, ahol az amerikai típusú ételek mellett már salátákat, rizst is rendelhettünk, meg halat ráncos krumplival (a kedvencem), szóval ide később még visszatértünk. Az El Patio Restaurant-ot az utolsó, a szigeten töltött esténkre tartogattuk, és megérte. Ízléses, igényes étteremben tölthettünk el egy igazi romantikus, szerelmes estét. A hagyományos fuerteventurai konyha egyébként főként kecskehúson (és tejtermékein), gyümölcsös köreteken és mojos-szósszal készült tálakon alapul, de a tengeri ételek elkészítésében remekelnek igazán.
Az éjszakai élet, bár hallottam panaszt is, remek. Nem családdal utaztam ugyan, és talán egy fergeteges, pörgős buli ellen sem lett volna kifogásom, de a légkör, amelyet a szigeten megtapasztaltam, meglepett. A buli, a kikapcsolódás nem a mértéktelen tudatmódosítást és a párválasztáskor előnyös testi tulajdonságok fitogtatását jelenti, a clubok, bárok családokra és pihenni vágyókra vannak berendezkedve, nem a csürhére. Kellemes zene (disco, funky, club-klasszikusok), hódít a karaoke, barátságos italárak, ajándék itóka a bejáratnál, mi kell még. Az éjszakai baglyok számára kevésbé lehet szimpatikus, hogy a helyiek általában emberi időben aludni térnek, igaz ez a bártulajdonosokra és alkalmazottaikra is, így ha jóval este 9 után érkezel a helyre, előfordulhat, hogy nem akarnak észrevenni, nem kapsz kiszolgálást. Szerintem ez megbocsátható, irány aludni, holnap is lesz nap!
Hirtelen felindulásból meglátogattuk az Oasis Park állatkertet, kicsit délebbre esik, de megérte utazni: egy hatalmas trópusi kertben él majdnem 3000 növényfaj, egzotikus madarak, óriásteknős, iguána, flamingók, zsiráfok, lemúrok, kenguruk, emuk, krokodilok, kapibarák. Be lehet fizetni teveszafarira, oroszlánfóka-, ragadozó- és egzotikus madár-showkra, de önmagában az állatkavalkád is megéri azt a 25 eurót, amit a bejáratnál kaptak ki a zsebünkből. Corralejo déli részén pedig található egy Baku névre keresztelt vízi park csúszdákkal, egy lomha folyóval, vízi tekével, minigolffal. Szintén 25 euró a belépő, ám emellett borsos étel- és italárak, valamint drága szuvenírek várnak ránk. Nos, ami engem illet, a tenger a nyerő, békának születtem.
Remélem, nem hagytam ki semmit az élménybeszámolóból. Annyi bizonyos, hogy tíz nap egy ilyen csodás helyen rettentően kevés, annyi a látnivaló. A Kanári-szigetek remek hely, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy kétszer is megjártam, és mindkétszer új és életre szóló élményekkel tértem haza. Mondanám, hogy olyan, mint Spanyolország, de nem. Nézzétek meg magatok.
Köszönjük Katinak ezt a remek beszámolót, hamarosan jelentkezünk a folytatással...!
