A nyári hőségben aszalódva bizonyára mindannyian vágytatok már hűvösebb tájakra: hegyek, havasok, barlangok mélye – de még a munkahelyen lenni is üdítő, ha üzemel a légkondi. Utazós cikksorozatunk most következő epizódjában visszavágyó szívvel idézem fel tavalyi előtti, rendhagyó sítúránk emlékeit: síelés Japánban 2010.

         Az ország gazdasági életében a síturizmus egyre hangsúlyosabb szerepet játszik. A kiváló minőségű hó, a minden korosztálynak és tudásszintnek megfelelő tanuló, kiépített és off-piste pályák akár a Paradicsom azok számára, akik szabadidejüket aktívan szeretik eltölteni. Nem is olyan régen (öregszem) három pörgős hetet töltöttem Japán magaslatain, ami új élményekkel gazdagította eddigi, Európában szerzett sítapasztalataim tárházát.

         Japán Ázsia egyik legfejlettebb országa, a körülbelül 130 milliós népesség 70%-a nagyvárosokban él. A szigetcsoport 6852 szigetből áll, melyek közül a négy legnagyobb területű (ezek a főszigetek) a Hokkaidō, Honshū, Shikoku és a Kyūshū. Az ország területe valamivel nagyobb, mint Németországé, körülbelül négyszer akkora, mint hazánké, és 70%-át hegyek fedik. 200-nál is több vulkántól kell tartanunk, évente kb. 1500 kitörést észlelnek, ami szerintem elég aggasztó, de bíztunk benne, hogy abban a pár hétben nyugi lesz – féltjük a bőrünket, na.

         A szigetcsoport éghajlata tetemes észak-déli irányú kiterjedése miatt rendkívül változékony: északon a hosszú és hideg teleket hűvös-meleg nyár váltja, a délebbi területeken kontinentális és óceáni éghajlat a jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 0-30°C között alakul, télen általában -5-5°C-os hűvösben élvezhetjük a hegyi levegőt. A téli időszakot a szigetre jellemző időjárási adottságoknak köszönhetően megközelítőleg 8%-os nedvességtartalmú hóhullások tarkítják, ez főszezonban átlagosan 13-14 méternyi kiváló minőségű porhót jelent.

Nagyobb térképre váltás

OSAKA

Első utunk Osakába vezetett, ez a harmadik legnépesebb város az országban Tokyo után: megközelítőleg 2,6 millióan lakják, emberek, nyüzsgés, zaj, felhőkarcolók mindenfelé. A Hōnshu-sziget alsó harmadán, a Yodo folyó torkolatánál található. A területre nedves szubtrópusi éghajlat jellemző, ami enyhe teleket (0-10°C) és nyarakat jelent (25-35°C), több-kevesebb csapadékkal. Szétfagyni tehát nem fogunk, landoláskor esett csak le, mennyire jó választás volt Japán a síelős témához.

Az Aeroflot Russian Airlines, az All Nippon Airways, az Air China, a Lufthansa, a Turkish Airlines és a Korean Airlines szervezésében egyetlen átszál-lással áthidalható a fővárosunk és a fent nevezett metropolisz közötti körülbelül 9000 km-es távolság. A jegyárak az istenek szeszélyeivel kényelmetlen összhangban váltakoznak 100-300ezer forint között. Mi rászántuk időnket és energián-kat a két átszállásos repülésre, s a szerencsés időben történő jegyvásárlással jelentékenyebb összeget tehettünk félre, illetve csak később költöttük el azt.

Osakában a kibontakozásra sajnos nincs lehetőség, vonatoztunk tehát egy kicsit első állomáshelyünkig, de ha már ebben a remek városkában jártunk, elidőztünk itt egy kicsit, és a biztonság kedvéért benéztünk a Tennoji állatkertbe (↑). 10 hektárnyi állat – ki nem hagynám. A kedves koalák, vörös macskamedvék, kiwimadarak mellett a hüllők csodálóit hüllőház, engem pedig a vízilóház várt szeretettel, ahol megcsodálhattuk tevékenységüket a víz alatt is. 500 JPY / 1400 HUF igazán nem kiadás ezért, és már úgy is mentettünk egy kicsit a repjegyen. Reméltem, majd természetes körülmények között is láthatok egy-két állatkát, egy mókussal is beérem.

         Fél óra séta bámészkodós tempóban, és a híres Dotonbori útra érkeztünk. 500 évre visszanyúló története van az utcának, csatornaépítéssel kezdődött, majd szórakoztató-negyeddé épült ki színházakkal, éttermekkel. Később, amikor a kulturális intézmények iránti érdeklődés megcsappant, a környék a múltban kiérdemelt „szórakoztató-” jelzőt sikeresen megtartotta, még csúnyalányok is garázdálkodtak arra. Aztán pedig szétbombázták a második világ-háborúban, és most éjjel-nappal csábító turistalátványosság – Váci utca nagyban, egy sétát megért.

Az Osaka Várkastélytól viszont a szavam is elakadt. Az épület 16. század végén épült, az idő előrehaladtával hozzá-toldások, háborúk és újjá-építések tarkították az eredetileg sem kimondottan puritán stílusú építé-szeti alkotást. A keleti világ kezdő szerelmeseinek örömére 600 JPY/1600 HUF ellenérték fejében a kastély és kertjei megtekinthetők (a haladóknak ez ugye már rég megvolt). Valamint ha lett volna annyi eszünk, hogy nem télen vágunk neki Japánnak, akkor részt vehettünk volna a tradicionális virágnéző ünnepélyen, a hanamin, amelynek turisztikai jelentősége bizonyára vetekszik a síelésével. De azért a kastély kertjei/parkjai így is csodálatosak voltak, a cseresznyefát meg majd megnézzük itthon.

         A kastély közvetlen szomszédságában található az Osakai Museum of History, 8 emeleten várja a látogatókat, szintén 600 a beugró. A felsőbb emeletek felől a földszintig haladva a szintek interaktív formában mutatják be a város történelmét a régmúlttól napjainkig. Archeológiai kiállításon és projektekben, az ókori és középkori kultúra bemutatásán, modern- és jelenkori tárlatvezetésen vehetünk részt teljes- és részkurzusok formájában, az alsóbb szinteken oktató- és kiállítótermek, valamint étterem és ajándéküzlet található.

         A többi látnivalót a ránk váró kalandok hevében elkerültük, és vonattal indultunk a Biwako Valley síparadicsomba. Fél óra alatt Kyotoban termettünk, onnan 40 perc Shiga városa, majd 10 perc busszal a helyig.

         Ez egy közepes méretű létesítmény, a pálya szintkülönbsége mindössze 224 m, 7 lift, 8 pálya, a leghosszabb 1400 m, bemelegíteni épp jó volt. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg, mert azt nem szeretjük, gondolom, senki sem szereti, és még csak nem is mizantrópiáról van szó (ez esetben), mindössze csak könnyebb ügyelni a körülöttünk lévőkre, ha nem húszezren vannak.

3 éjszakát időztünk itt, majd vissza Kyotoba, a Tōkaidō csinosvonattal száguldás Gifu Hashimáig, majd megnéztük a nem messze található Snova Hashima nevű jópofa beltéri sípályát, csak hogy lássunk ilyet is Japánban. Nem volt rossz a pálya, de azért lehetne még cifrázni. Tovább is álltunk. 

Fukushima

A Tōkaidōval elsuhantunk Tokyoig, átszálltunk a Tōhoku csinosra, Fukushimánál leugrottunk, hogy meglátogassuk első nagy síparadicsomunkat, az Alts Bandait. A Hōnshu-sziget felső harmadánál járunk, a kanyargós Abukuma, és a hozzá csatlakozó Arakawa folyók találkozásánál. A 300ezer lakosú várost a nedves szubtrópusi és a hegyek előidézte nedves kontinentális éghajlat sajátos elegye jellemzi, a telek és nyarak az osakai időjárásra hajaznak, a téli hónapokban átlagosan 50-200 cm hó fedi a lankákat.

Nagyobb térképre váltás

(Érdemes megjegyeznem, hogy mi még a fukushimai atomerőmű-katasztrófa előtt vendégeskedtünk ebben a szomorú sorsra jutott városban; akkor még minden rendben volt, azóta nem rendelkezem naprakész információval a térség síturisztikai tudnivalóival kapcsolatban. Valószínűleg minden oké, minden üzemel, de odautazás előtt érdemes megbízható forrásokból tájékozódni, nem egészségre ártalmas-e a tartományban és annak környékén tartózkodni.)

Az Alts Bandai síparadicsom (↓) pályáinak legmagasabb és legalacsonyabb pontja közti szintkülönbség 580 m, 13 lift szor-goskodik, 29 pálya vár minket éjjel is, nappal is 30 km-en, valamint 3 jól kiépí-tett terepparkkal igyekeznek a snow-boardozók és síelők kedvében járni. Bár a párom is gyakrabban síel, mint snow-boardozik, őt is elcsábította a szuper-cső és a kis boardpark, és még kölcsönzésre is volt lehetőségünk.

A resortban kezdők, haladók, családosok, boardozók is megtalálják a számításaikat, változatos és izgalmas pályaválaszték áll rendelkezésünkre: az oktatótól a kezdőn át a haladóig mindenki élvezheti a tudásszintjének megfelelő nehézségi fokú pályákat, a gyerekeket külön foglalkozásokkal várják. Csak talán lehetnének picivel hosszabbak is. A síelésre szánt időpont és helyszín kiválasztásakor érdemes szemfülesnek lenni: olykor kisebb tömegek rohanhatnak a főbb pályákra – szerencse, hogy éjszaka is próbálkozhatunk.

         A hó minősége szinte naponta változott, egyszer meleg és kásás, másnap már hideg és szilánkos, aztán pelyhes, mennyei porhó. Ezzel szemben viszont, ami a hó mennyiségét illeti, korántsem tapasztaltunk ekkora változékonyságot: reggelre mindig ott termett egy csomó, aztán nap közben is hullott, jelentősen lerontva a látási viszonyokat.  A pályákat korrektül rendben tartották, panasz nem érheti a japánok háza táját, akik egyébként remek vendéglátók is, a létesítményben töltött napjaim alatt egyedül az ételválasztékot kifogásoltam.

Mindössze 10 km-re található a Mt. Bandai Eruption Memorial Museum, ahol (elég menő) szimulátorok segítségével tapasztalhatjuk meg az 1888-as kitörés erőit. A környezet és élővilág megjelenítésére a diorámás megoldást választották. Évente tartanak nyilvános tudományos foglal-kozásokat (tábort, ha úgy tetszik), melyek során megfigyelhetjük a környéken észlel-hető természeti jelenségeket. Szintén 600 a belépő, és még állatkát is lehet vinni – feltéve, ha nem ijedős.

         Egy hét után fájó szívvel hagytuk hátra fukushimai-bandai kalandjainkat, de továbbálltunk észak felé. Újabb remek alkalom, hogy felülhessünk ugyanarra az übermenő Shinkansenre, amellyel Tokyotól Fukushimáig utaztunk – én is jobb szeretem a már bevált dolgokat. 

Zaō Onsen

Egy megállóval mentünk csak északra a Tōhokuval, és máris az 1800 m magas Zaō hegy lábánál találtuk magunkat. A Yamagata nevű megállóhelynél kellett lehuppannunk a vonatról, ahonnan 40 perc buszozás után meg is érkeztünk ebbe a kedves fürdővároskába, Zaō Onsenbe (’Zaō-fürdő’, ↓). Felüdülés volt ilyen csendes, nyugodt helyen lenni Osaka és Fukushima után.

         A térség természeti adottságait kihasználva egymás hegyén-hátán teremnek a fürdők: szinte minden utcasarkon nagyot mártózhatunk a kénben gazdag, vulkanikus eredetű forrásokban. A három nyilvános bel- vagy szabadtéri fürdőhely mellett bármelyik szállodában is igénybe vehető a szolgáltatás. A kénes fürdő vérnyomás- és gyulladás-csökkentő, érfalerősítő hatású, emellett reumás panaszok enyhítésére, bőrbetegségek kezelésére és a szervezet kénhiányának csökkentésére használatos.

A bizonytalan lábúakat is gyalogtúrára invitálja a precízen kiépített mérföldes járda: kezdő és haladó kirándulásokat szerveznek kíváncsi természetjáróknak. Még egész a hegyre is fel lehet menni, ahonnan a kilátás meseszerű.

         A Zaō Onsen síparadicsom pompás hely. A pályák legmagasabb és legalacsonyabb pontjai közötti szintkülönbség 800 m, ami nem is rossz az eddigiekhez képest. 42 lift és 4 gondola segít a közlekedésben, a várakozási idő átlagosan 3-5 perc volt. 15 pálya áll rendelkezésünkre 305 hektáron, valamint lehetőség van off-piste síelni, habár nem annyira örülnek neki, de nincs szigorú ellenőrzés, a kihágás egy racka suba felöltésével megúszható.

         A létesítményben 12 tanfolyamot szerveznek a tudnivalók elsajátítására. Kezdők, haladók, szenszejek – idősek és fiatalok, mindenki könnyen megtalálhatja a tudásának megfelelő pályákat, de szintet lépni is lehet, ha picivel feljebb tesszük a lécet. Hét síiskola közül választhatunk, +1 snowboard, ahol egyébként igen borsos áron (20000 JPY/53000 HUF), előzetes bejelentkezés után bérelhetünk angolul beszélő oktatót egy napra. (Beszélnek még kínaiul és koreaiul, ha esetleg valamelyikőtöknek szempont).

         A fent látható élőlények a Juhyok, más néven az Ice Monsterek, melyek a hegyek legtetején élnek, és a leghidegebb hónapokban, decembertől februárig aktívak. A jelenség azzal magyarázható, hogy a meglehetősen hideg hó és az erős szél egybefüggő hótakarót alakítanak ki a hegyoldalt borító örökzöld tűlevelűek lombjai körül – nálunk busójáráskor látni ilyen csinos fehér bundákat.

         Itt is elvertünk egy hetet, és én szívem szerint még maradtam volna, de bérelt helyünk volt a turné következő, és egyben legutolsó állomásán, Appi Kogenben. Vissza a hipervonatra.

Appi Kogen

Szóval a Tōhoku Shinkansennel egy csapás-ra az Appi Kogen állomás-helyen teremhetünk, ahon-nan ingyenes járatokkal érhetjük el a végállomást.

         A Honshū-sziget északkeleti részén fekvő Towada-Hachimantai  National Park szomszéd-ságában található az Appi Kogen síparadicsom. A térség éghajlatának kö-szönhetően az északi fekvésű havas lejtőket az év nagy részében itt is kiváló minőségű és hosz-szan megmaradó porhó borítja, mely nagyban befolyásolja a lesiklás élményét.

         A létesítmény területe 282 hektárra rúg, mintegy 45 km pályán várja a síelni vágyókat. A 7000 vendég fogadására alkalmas hotel nemzetközi ételkínálattal, sí-és snowboardkölcsönzőkkel, szépségszalonnal, masszázsterápiával, gyermeknapközivel és játéksarokkal áll szolgálatunkra.

         21 üdítően hosszú pályán tesztelhetjük tudásunkat, melyek között a kezdőtől az profiig mindenki megtalálja a tudásszintjének megfelelő útvonalat. Van családi minisí a teljesen kezdő kollégáknak, kiépített és kiépítetlen pályák tapasztaltabb síelők és snowboardosok számára. Hómobil- és szánkóedzésre is be lehet fizetni, valamint felszerelés hiányában több kölcsönző is segítségünkre lehet. Annak ellenére egyébként, hogy a Zaō Onsen is speckó programok és pályák széles választékával várja a családosokat, kicsikkel érkezőket (pl. családi hópark), itt valahogy mégis jobban sikerült a családbarát környezet kialakítása.

         Ha elfáradtunk, egy könnyed, hótalpakkal tett túra is sok tanulsággal szolgálhat, ugyanis a sziget állat- és növényvilága az állandó hó és fagy ellenére még több ezer méterrel a tengerszint fölött is lenyűgözően változatos: még medvékkel és hópárducokkal is összefuthatunk.

            A létesítményben töltött egy hetünk alatt minden egyes nap havazott, sok és jó minőségű, finom, pelyhes hó hullott, de gyorsan rá kellett rohanni, mert a többiek is mind ezt tették. Nem volt tömeg egyébként, még a legforgalmasabb órákban sem kellett sorban állnunk sem a lifteknél, sem pedig az éttermekben, aminek ugye nagyon örültünk a több órás intenzív mozgást követően.

A sítúra végén élmé-nyekkel és tapasztalatokkal gaz-dagodva, kicsit azért fáradtan indultunk hazafelé Moriokából, szintén a két átszállásos meg-oldással. Remek volt a vendég-látás, lélegzetelállítóan gyönyö-rűek a tájak, pofásak a sípályák. És új oldalát ismertük meg most Japánnak: végre nem voltak bazárgésák és kimonóárusok, és megbizonyosodhattam felőle, hogy olykor azért a japánok is megsütik a halat.

Köszönjük Erzsinek a remek beszámolót, hamarosan folytatjuk...!

A világjárás remek hobbi. Élményekkel gazdagít bennünket, a különböző tájak és kultúrák megismerése révén gyarapodik általános műveltségünk, látókörünk tágul, szociális rátermettségünk növekszik: csupa profit.

Az elkövetkezendőkben olyan vidékekre látogatunk majd el, ahová igazán megéri, hogy olyat tapasztalhassunk, ami örökre a részünkké válik.  Járjuk be együtt a világot!

Az előbbi cserkészbuzdítás sajnos nem valami előnyös nyereményjátékot takar – több cikkből álló sorozatban ismernénk meg a legnépszerűbb téli úti célokat. Nem szívesen állítanék ezek között sorrendet, azt rátok bízom. Bemutatok mindenesetre több olyan, hasznos időtöltésre alkalmas és ajánlott helyet, amely szerepel a világon a legtöbbet látogatott úti célok között.

         Az utazgatás kellemes, és ha sikerül a számunkra megfelelő úti célt kiválasztani, az utazás megszervezése megy magától. Legyen az ember strandon henyélős, bulizós vagy múzeumjárós személyiség, küszködjön bár kielégíthetetlen tudásvággyal, a világ nem szűkölködik látni- és tapasztalnivalókban. A bemutatandó úti célok megválasztásakor alaposan mérlegelnem kellett, melyek azok a helyek, amelyek mindenféle utas igényeit és elvárásait kielégítik. Abban a reményben vágok neki e kalandnak, hogy mindenki számára érdekes és hasznos olvasnivalóval szolgálhatok.

         Az új évezred első évtizedében a világ összes utasforgalmának közel a felének Európa volt a célja, a leggyakrabban látogatott országok évek óta Franciaország, Spanyolország és Olaszország. Ázsia és Amerika megközelítőleg ugyanannyi látogatót tudhat magáénak, a fő turistacélpontok Kína és Japán, valamint az USA, Kanada és Mexikó. Afrika és Ausztrália hátul kullognak a kontinensek közötti versenyben, a legnépszerűbb afrikai látnivalók Tunéziában és a Dél-Afrikai Köztársaságban találhatók. Ezúttal a Kanári-szigetek egyik szigetén, Fuerteventurán eltöltött néhány napomról számolok be, fogadjátok szeretettel. A szigetcsoport közigazgatásilag spanyol fennhatóság alá tartozik, a térképen viszont Afrika észak-nyugati csücskénél kell keresgélnünk.

         
Nagyobb térképre váltás

Szegény a magyar utazó, mióta egyetlen nemzeti légi vállalatunk kihátrált a bizniszből, pedig megnőtt a kereslet az Európán kívüli utazásokra. Külföldi társaságok sora verseng viszont kegyeinkért, segítségükkel a világ bármely pontjára nehézségek nélkül eljuthatunk (illetve a kényeskedőknek akadály lehet, hogy Európán kívül nem túl sok helyre közlekedik közvetlen járat, de ez ugye apró kellemetlenség).

         Mi sem tanakodtunk sokat, mikor úgy határoztunk, hogy Fuerteventura szigetét szeretnénk meglátogatni. Volt szerencsém megjárni a Kanári-szigeteket, akkor a bázisunk Tenerifén volt. Hajókáztunk is a szigetcsoporton belül, de Fuerteventura kimaradt a szórásból. Egy kollégám viszont életre szóló élményeket szerzett itt, a fotók, videók, a humoros beszámoló a rövidke ebédidő alatt azonban meggyőzött, hogy ismét el kell látogatnom a környékre. Párommal tíz napot töltöttünk ezen a mesés helyen, és most végre megtarthatom a saját beszámolómat.

         Szóval irány a meleg. Januári utazásunkkor fájó szívvel hagytuk itt a mínuszokat, a szigeteken az éves átlaghőmérséklet 20-25°C, ideális egy téli utazáshoz, de nyáron sincs kánikula. Fuerteventura a Kanári-szigetcsoport második legnagyobb területű szigete, rögtön Tenerife után. A szigeteken is a spanyol a hivatalos nyelv, de a helyiek főként a turizmusból tartják fenn magukat, így szinte munkaeszközükké vált az angol nyelv, nem adódtak kommunikációs nehézségeink, de egy kiszótár minden esetben hasznos lehet. A szigetre sajnos nem indulnak közvetlen járatok a budapesti repülőtérről, de az Alitalia, az Iberia, a Czech és az Aeroflot Russia Airlines, valamint a British Airways és az Air Berlin légitársaságok szervezésében végül is megoldható az utazás. A retúrjegyek már 600-1000 EUR/fő áron megvásárolhatók. Jó-jó, nem olcsó, de hát ha már utazunk…

            Tenerifén tett le minket a repülőgép. Az út fél Európán keresztül viszonylag sokáig tartott, de nem panaszkodunk. Rövid nézelődés után Fuerteventurának indultunk – komppal. Természetesen repülővel is tovább lehetett volna menni, de nekem abból elég is lett addigra, akkor inkább a komp (azóta a két sziget közötti kompközlekedés sajnos megszűnt, de Fuerteventuráról Lanzarote szigetére még át lehet jutni).

Miután a repülőjegyek megvásárlása jelentős csapást mért magyar pénztárcánkra, a sziget fővárosában, Puerto del Rosarioban bérelhető szállások közül az olcsóbbikra hajtottunk – főzni és takarítani tudunk magunknak, hisz ez itthon is napi rutin, így csak a szobáért fizettünk: tíz napra 2-300 euróból megoldható. Az étkezések minősége és anyagi vonatkozásai csupán egy talpraesett háziasszony és egy mindenevő férfiember képességein múlnak: jól főzök, jókat ettünk. Természetesen nem hagyhattuk ki a helyi konyha különlegességeit, nem vagyunk mi barbárok, erről a későbbiekben beszámolok.

A szigeten belüli közlekedési nehézségeket potom pénzért bérelt autóval kerültük ki, de csak mert annyit spóroltunk a szálláson. Az autó egyébként kb. 100 euróból megvolt a tíz napra, szerintem ez elég előnyös.

Tömegközlekedés létezik, mi több, elég fejlett, és nem is drága: 3 euró a jegy, kutyákat viszont - a fapados légitársaságokhoz hasonlóan - sajnos nem látnak szívesen; ez volt a fő ok, hogy inkább autót béreltünk.

Szóval ez lehet, hogy valamiféle betegség, de amikor új helyre érkezem, első utam mindig a strandokra vezet. Úti célunk kiválasztásakor bizonyára hatott rám a tudat, hogy Fuerteventurán körülbelül 150 pompás homokos strandot látogathatunk meg.

A Caleta de Fuste, a Kék Zászló-minősítést szerzett Playa Blancal, és a Playa Chica a fővárosban és közelében találhatók, de a sziget távolabbi pontjain, mint Corralejo-i, Costa Calma-i, Sotavento-környéki strandokon rendezett, tiszta és biztonságos környezetben élvezhetjük a hullámok ölelését. Vízi sportok művelésére (horgászat, szörf, búvárkodás) a nyugati parton található Cotillo és Jandia strandövezet kifejezetten alkalmas, míg a természetközelibb élményre vágyók a Cofete-i strandon biztosan felfedhetik kilétüket, de a naturisták az általános fürdőzési szabályok betartása mellett szinte bárhol elengedhetik magukat. A fürdőhelyek jobbára tiszták és biztonságosak, és egyelőre a nyomasztó tömeg is elkerüli a szigetcsoportot.

De nem csak henyéléssel töltöttük az időnket ám. Fuerteventura a vulkánok szigete: 22 tűzhányó található itt, melyek nagy részét egyénileg vagy szervezett keretek között bármikor meglátogathatjuk. Mi ezt nem tettük meg, mert nem szeretek hegyet mászni, de ti azért menjetek bátran.

A hagyományos útikalauzok a Kanári-szigeteken található látni- és tennivalók közül többségében csak a szabadidős tevékenységeket emelik ki: strandok, sportolási és egyéb lehetőségek, vásárlás, éttermek, lovaglás, stb. Hiányolom a listáról a kikapcsolódási lehetőségek olyan formáját, amikor a testi-lelki semmittevés helyett inkább agymunkára késztethetem magam, és persze azokat, akiket magammal rántok. A helyi utazási irodák segítségével hamar megtaláltam szórakozásomat: múzeumok! Sólepárló üzem köré létesített múzeum várja a látogatókat Caleta de Fuste közelében, a Pozo Negro-völgyi La Atalayita múzeumközpont a térség múltbéli hagyatékáról, a falusiak életéről világosít fel bennünket, csak úgy, mint a Betancuria városában található Archeológiai Múzeum. A sziget szívében tanya- és malommúzeumok, és egy bejárható barlang várja az érdeklődőket (engem), amelynek mélyén több millió éves ősmaradványok segítenek a térség múltjának és jelenének megértésében.

Valamint él itt egy aprócska, vak, Maioreus randoi névre hallgató pók, állítólag a világon csak ebben a barlangban. Ezt kénytelen vagyok elhinni, minden-esetre az állattal nem volt szerencsém találkozni – nem tudom, melyikünk örül ennek jobban.

Mivel a sziget viszonylag kis területű, nem okoz nagy gondot az egészet bejárni, de mi képességeinknek is vannak határai, ami sajnos azt jelentette, hogy miután

két napot rászántunk a múzeumosdira, a páromnak elege lett, mentünk vissza strandolni. Pancsolás Caleta de Fustéban, majd irány az éjszaka. Azt már a munkatársam beszámolójából is leszűrtem, hogy remek kikapcsolódásra számíthatunk a szigeten, gondoltuk, állunk elébe.

         Irtó barátságos kisebb bárok és éttermek vannak szerteszét, a strandokon, mellettük, közöttük, a belvárosban, a butiksoron, mindenhol, így könnyen találtunk asztalt vacsorára a kimerítő fürdőzés után. Mivel ugye az egész nyaralás (telelés) alatt a szigeten fellelhető alapanyagokból készítettem ízletes, hazai jellegű fogásokat magunknak, de – csak hogy frappáns és találó közhellyel tarkítsam mondanivalómat – jóból is megárt a sok, próbáljuk ki a helyi konyhát. A Miss America Restaurant hipertipikus ételkínálattal várt minket, hot dog- és hamburgerhegyek, mi viszont többre vágytunk, továbbálltunk. Közvetlenül a strandon található a La Isla Bar, bájos vendéglátó-ipari egység, ahol az amerikai típusú ételek mellett már salátákat, rizst is rendelhettünk, meg halat ráncos krumplival (a kedvencem), szóval ide később még visszatértünk. Az El Patio Restaurant-ot az utolsó, a szigeten töltött esténkre tartogattuk, és megérte. Ízléses, igényes étteremben tölthettünk el egy igazi romantikus, szerelmes estét. A hagyományos fuerteventurai konyha egyébként főként kecskehúson (és tejtermékein), gyümölcsös köreteken és mojos-szósszal készült tálakon alapul, de a tengeri ételek elkészítésében remekelnek igazán. 

Az éjszakai élet, bár hallottam panaszt is, remek. Nem családdal utaztam ugyan, és talán egy fergeteges, pörgős buli ellen sem lett volna kifogásom, de a légkör, amelyet a szigeten megtapasztaltam, meglepett. A buli, a kikapcsolódás nem a mértéktelen tudatmódosítást és a párválasztáskor előnyös testi tulajdonságok fitogtatását jelenti, a clubok, bárok családokra és pihenni vágyókra vannak berendezkedve, nem a csürhére. Kellemes zene (disco, funky, club-klasszikusok), hódít a karaoke, barátságos italárak, ajándék itóka a bejáratnál, mi kell még. Az éjszakai baglyok számára kevésbé lehet szimpatikus, hogy a helyiek általában emberi időben aludni térnek, igaz ez a bártulajdonosokra és alkalmazottaikra is, így ha jóval este 9 után érkezel a helyre, előfordulhat, hogy nem akarnak észrevenni, nem kapsz kiszolgálást. Szerintem ez megbocsátható, irány aludni, holnap is lesz nap!

Hirtelen felindulásból meglátogattuk az Oasis Park állatkertet, kicsit délebbre esik, de megérte utazni: egy hatalmas trópusi kertben él majdnem 3000 növényfaj, egzotikus madarak, óriásteknős, iguána, flamingók, zsiráfok, lemúrok, kenguruk, emuk, krokodilok, kapibarák. Be lehet fizetni teveszafarira, oroszlánfóka-, ragadozó- és egzotikus madár-showkra, de önmagában az állatkavalkád is megéri azt a 25 eurót, amit a bejáratnál kaptak ki a zsebünkből. Corralejo déli részén pedig található egy Baku névre keresztelt vízi park csúszdákkal, egy lomha folyóval, vízi tekével, minigolffal. Szintén 25 euró a belépő, ám emellett borsos étel- és italárak, valamint drága szuvenírek várnak ránk. Nos, ami engem illet, a tenger a nyerő, békának születtem.

Remélem, nem hagytam ki semmit az élménybeszámolóból. Annyi bizonyos, hogy tíz nap egy ilyen csodás helyen rettentően kevés, annyi a látnivaló. A Kanári-szigetek remek hely, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy kétszer is megjártam, és mindkétszer új és életre szóló élményekkel tértem haza. Mondanám, hogy olyan, mint Spanyolország, de nem. Nézzétek meg magatok.

Köszönjük Katinak ezt a remek beszámolót, hamarosan jelentkezünk a folytatással...!

Ausztrália a Föld egyik legnagyobb területű országa. Csak a 16. században érkezett az első európai felfedező a kontinensre, de a terület már 40000 évvel ezelőtt is lakott volt. Napjainkban a legdinamikusabban fejlődő multikulturális országok közé tartozik, a nyugati típusú társadalmak sorába való bekapcsolódás mellett azonban híven őrzi ősi hagyatékát.

Az odautazást bonyolítja, hogy Magyarországról nem közlekedik közvetlen járat a kontinensre, így a szomszédos országok közlekedési útvonalaiból kellett választanunk. Hozzánk legközelebb Bécsből indulnak járatok a Quantas légitársaság szervezésében, de a Virgin Atlantic, a Singapore Airlines, a Cathay Pacific és a British Airways is indít repülőgépeket Ausztrália több nagyvárosába, Adelaide-től egészen Cairns-ig. A repülőjegyek 1400 € / 1700 AUD körül kóstálnak. Mivel a repülőút majdnem egy egész napot vesz igénybe, ajánlatos úgy készülni – én Patrick White Nobel-díjas ausztrál szépíró egyik kötetével hangoltam magam a nagy kalandra.

Melbourne-be érkezésünk napján az utazás fáradalmait (= ücsörgés) kíséreltük meg kipihenni: strandolással – bár ebben ugye jobban el lehet fáradni, mint magában az utazásban. Mivel az országnak több, mint 36 ezer km tengerpartja van, kedvünkre válogathattunk a megannyi homokos part közül. Ezek között van, amely a szörf és egyéb vízi sportok szerelmesei számára kifejezetten alkalmas úti cél (például a Bells Beach), aki azonban fedetlen idomokkal vágyik fürdőzni, csupán négy strandövezet közül választhat, melyek közül egyik közelebbi a Sunnyside North Beach.

A St Kilda Beach a Melbourne központjához közel fekszik, a nudizmus itt már nem megengedett. Régebben a tehetősebb városi polgárok közkedvelt pihenőhelye volt, napjainkban viszont kissé zsúfolt, de a kellemes atmoszféra a mai napig megmaradt. Mi a sok-sok lehetőség közül közepesen hosszú mérlegelés után végül a Brighton Beach mellett döntöttünk. A strand hosszában végigfutó vityillósor nem csak bájos látvány, de praktikus is – egyéni öltözőként és értékmegőrzőként is funkcionál. A strandolás remek volt, visszasírom.

            Városnézésre a legalkalmasabb az ingyenesen igénybe vehető hop on – hop off tömegközlekedés villamos- vagy buszjárat formájában, mi a buszt választottuk, de csak mert az jött hamarabb. A körút körülbelül 90 percig tart, és a 13 megálló bármelyikénél fel és le lehet szállni. A fedélzeten idegenvezető mutatja be a látványosságokat, amelyek mellett elhaladtunk. Az első megálló a Melbourne-i Művészeti Központ, közelben az Ausztrál Kortárs Művészeti Központ és a Malthouse Színház. A második megálló a Federation Square-nél volt, itt található az Australian Centre for the Moving Image és a Birrarung Marr nevű szabadidőpark játszótérrel, kerékpárúttal, barbeque- szalonnasütési lehetőséggel. Az ingyenes városnéző-járat további állomásai között megtalálható egy több sportlétesítményt magában foglaló terület, itt található például az 1956-ban épített Olympic Park Stadium. Tovább haladva az útvonalon a kínai városrész következik, a kedves szellem kísértette Princess Theatre, majd a Chinese Museum, ahol történelmi és kulturális ismeretekkel gazdagodhatunk. A Melbourne Museum érdekes kiállításokkal és IMAX-mozival várja az érdeklődőket, valamint közel van a Világörökség részének tekintett Royal Exhibition Building. A Lygon Street a melbourne-i olaszok központja, változatos programokkal és olasz konyhával csábítanak. A Melbourne-i Egyetemet is érinti az ingyenes városnéző buszjárat útvonala. Itt található az egyetem saját múzeuma, valamint az Ian Potter Museum of Art és a Grainger Museum. Tovább haladva meglátogathatjuk a mintegy 125 éves Queen Victoria piacot, az állatkertet, és ez még csak néhány a millió látnivaló és kulturális program közül, ám ha mindet meg szerettünk volna nézni, talán még most is az utcákat járnánk – busszal vagy anélkül. A Royal Botanic Gardens mindenesetre az egyik legszeretetreméltóbb látványosság a városban. Több mint 10000 növény- és madárfaj otthona, én pedig személy szerint szívesebben látogatok egy 38 hektár alapterületű botanikus kertet, mint egy állatkertet.

Az ausztrál alapvetően vidám, felszabadult, bulizós népség, életstílusukat és életminőségüket bármely európai ország lakója megirigyelhetné. Az ország rendkívül jó borok hazája, termékeik a magyar borok méltó versenytársai. Konyhájuk változatos, a könnyebb és nehezebb fogások széles skáláját vonultatva fel. Ételeik között megtalálhatók a roppant egészséges salátáktól, tésztás ételektől a friss zöldségekből és gyümölcsökből készült köretekkel tálalt nehéz húsokig minden. A fűszerezés edzetlen gyomornak (mint például az enyém) esetleg megterhelő lehet, ez esetben gyógyszerek és pánik helyett egy farzsebből előhúzott borsmentatea megmenthet a kínos szituációktól. Személyes kedvenceim a halételek, bármilyen módon elkészítve, de a legegyszerűbb nem bonyolítani. Mivel Magyarország viszonylag szerény tengeri halállománnyal rendelkezik, számomra mindig érdekes élmény olyan fajtákat megkóstolni, amelyekkel még nem találkoztam. Egyik ilyen a tazmán tengeri pisztráng, ínycsiklandó látvány:

Szóval amint már említettem, belekóstoltunk az éjszakai életbe is, jócskán van e tekintetben is látnivaló. Egy kisebb, családi tulajdonban lévő vendéglátó-ipari egységben kezdtük bulizós pályafutásunkat, a háziak saját borukkal és gyümölcspárlataikkal kínáltak minket. A gyümölcspárlat készülhet bármilyen gyümölcsből, lényegében hasonló a pálinkához, és amennyire szavaikból kivettem, az elkészítés módszere is hajaz a nagyszüleimnél látottakhoz. A végtermék erőteljes ízvilágú, gyümölcsös alkoholos ital, de lényegesebben gyengébb a megszokott ütős magyar pálinkáknál. Kérdésünkre, hogy hol lehetne egy jót mulatni, a helyi fiatalok egyöntetűen a Seven Nightclubot, a WahWah Lounge-ot és az Eden Bart ajánlották, mi pedig vakon követtük az utasításokat, így a Melbourne-benn töltött néhány nap alatt mindhárom klubot végiglátogattuk. A beugróra átlagosan 20 AUD-t csaltak ki tőlünk, de a szórakozóhelyek minőségét és a hangulatot mérlegelvén végül nem gondolom én ezt soknak, megéri.

Megjártuk tehát Ausztráliát, az „ismeretlen déli földet”, bár sajnos csak egy nagyobb várost jártunk körbe. A légkör, az emberek egészen elképesztőek, nagyszerűek: befogadás, elfogadás, vendégszeretet. Az a fajta multikulturális társadalom, amelyet az évszázadok folyamán az odatévedő és ott megtelepedő emberek létrehoztak, követendő minta lehet az európai közösségeknek.

Az élménybeszámolót Szövi küldte, ezúton kívánunk sok hasonlóan remek élményt!

Azt hittük, egy nap elég lesz Milánóra és Bergamora. Hajnalban indulás, késő este vissza, közte vélhetően egy isteni pizza, mi az nekünk. Nap végére kiderült, hogy elégnek biztos nem elég.

Ha az első olaszországi utazás, akkor minden bizonnyal Milánó. Hasonlóan vagyunk ezzel mi is, azzal a különbséggel, hogy az utazásba vakmerő módon Bergamot is bezsúfoljuk. A kora reggeli indulás, a Bergamoban ivott, életem legjobb frissen pörkölt kávéja, majd a 45 perces buszút után megérkezünk Milánóba. A buszról leszállva a high fashion világmárkákat felvonultató szűk, kesze-kusza kövekkel kirakott Corso Buenos Aires-ra érkezünk.

Igen, Olaszországban vagyunk. Kék öltönyök, roppanóan fehér ingek, kendők a zakók zsebeiben, elegáns borosta. Az olasz nők ringó csípővel, kötéltáncosokat megszégyenítve egyensúlyoznak magassarkúban a fényesre kopott macskaköveken. A boltok nyitására érünk a még üres bevásárló utcába, a Furla üzletét peckesen ülve védi egy terrier, az eladók a bejárat előtt állva isszák reggeli első kávéjukat.

A kertek iránt érzett megmagyarázhatatlan és őrült rajongásomnak eleget téve a Giardini Pubblici Indro Montanelli parkon vágunk át, ősfákkal, pónikkal, hétköznap olaszosan semmit tevő olaszokkal, és futó, izzadó macsókkal tele.

Innen már csak egy köpés a Dóm, amit éppen utazásunk idején, a turistaszezon előtt renoválnak, mindenhol állványok és lezárt területek. Mindez fel sem tűnik, amikor a Dóm térre érve először engedi magát teljes egészében láttatni a katedrális. A kupolák és tornyocskák több száz évesen is visszatarthatatlanul törnek az ég felé, tekintélyt parancsolva a tér összes, hatalmasságának behódoló épületének és bolhányi bámészkodójának. 

A Dóm belsejében tett rövid, a turisták által alkotott akadálypályával nehezített séta legszebb eleme a főoltár és a mellette lévő orgona. Bízva abban, hogy felfelé vezető lépcsőket kevesebben másszák meg, mohón török felfelé, először lifttel, majd a szűk, alig fél méter széles lépcsőkön. Komoly harcot vívva a tériszonyommal és a többi, csuklóból visszafelé, önmagát fotózó turistával, még feljebb és feljebb megyek a csúszós kis fokokon, feljutva a tetőre. Az útikönyvek szerint nem sokszor lehet messzire ellátni, szerencsére mi gond nélkül tudjuk az olaszok által minden lehetséges helyen épített tetőkerteket az illedelmesnél jóval alaposabban megnézni. Jó tanács azoknak, akik hozzánk hasonlóan naivan egy napot szánnak az útra: ne üljünk le a Dóm tetején, könnyen elrepül az a 2-3 óra.

A katedrális után egyértelmű a döntés, ennünk kell. A környező utcák tele éttermekkel, az itthoni éjszakai pizza rendelésekhez szokva szívünkhöz kapunk a pizzák 20-30 eurós árait látva. Persze elegánsan legyintünk, kompenzálva az étterem előtt eltöltött kínos perceket, és belépünk a hűvös lugasba. Megérte, életem legcsúnyább, de legfinomabb pizzáját kapom! Zavartan nézem először. Abban is kételkedem, hogy a Dóm tövében egyáltalán szabad-e ilyen földi dolgokkal foglalkozni, mint az evés, de ha szabad is, ehetek vajon én itt kézzel?! Éppen nyúlok a késemért, számolva a következő fél órában ujjaimra váró fájdalommal, ami a szeletek apró falatokra való felvágásával jár, amikor a szemben lévő asztalnál egy hófehér hajú, idős hölgy biccent lezseren, rám mosolyog a kalapja alatt és óriásit harap a pizzájába. Igen, így jobb.

A pizza és a Dóm okozta gyönyörök után vérszemet kapok, jön a macaronos, pisztáciás és marcipános fagyi, miközben nekiindulunk a környező kis utcáknak a Passage-on át. Párizsi utam óta tudom, hogy nekem egy passage-ban kialakított lakásban kell élnem, más megoldást nem látok. A francia fővárosban ezek a fedett utcák, átkelők mintha kisebbek és romantikusabbak lettek volna, az itteni Passage sokkal inkább lehengerlő és ámulatba ejtő hatalmas belmagasságával, díszes kupolájával és padlójával, elegáns üzleteivel.

A városban tett séta közben megnézzük a Scalát, megfogadjuk, hogy legközelebb kivárjuk a Luini világhírű péksége előtt kígyózó sort, elsétálunk a Palazzo della Ragione lépcsőin ülő ebédelők és az egymásba gabalyodó szerelmespárok előtt, a város egyik talán legdrágább lakóövezetébe érve. Kovácsoltvas kapuk, boltíves árkádok, szemérmetlenül zöld növények. Utunk visszafelé vezet, szinte rohanunk a Bergamoba tartó buszhoz, újabb 45 perc buszozás, majd maga a csoda vár ránk.

Bergamoban már nem csak érzem az emberek viselkedéséből, mozdulataiból, az utcák hangulatából, hogy Olaszországban vagyok, itt már látom is. Hamisítatlan sárga, stukkós ablakú házak, hangos csevegésre született erkélyek. Egy felvonóra szállva messzire ellátni a dombokra, a zöld mezőkre, a foltos tetőkre, a magas, lomhán hajladozó fákra. Egyszerre sajnálom, hogy nem a szüretek idején jöttünk és könnyebbülök meg, hiszen ha ennél is szebb, színesebb és szagosabb lenne ez a város, muszáj volna ideköltöznöm. 

Délután mintha tapsra térne vissza az élet, az addig szinte csak turisták uralta utcákat élettel töltik meg az olaszok, mosolyogva, csivitelve. Milánóban ez a családias hangulat mintha kevésbé érződne, itt teljesen magával ragad, csak sodródunk az emberekkel, a véletlentől vezérelve. Nem törődöm a kis templomok nevének kikeresésével, nem törődöm az utcanevekkel, és kicsit sem törődöm az előre eltervezett útvonallal. Csak még több kupolát, boltívet, harsanó zöld lombot, kovácsoltvas teraszt szeretnék látni... Még egy utolsó tészta, még egy utolsó fagyi, immár sokkal olcsóban, ugyanolyan finoman. Amikor a helyiek még csak készülnek az estére, mi már indulunk vissza a reptérre, pontos listával a fejünkben, hogy mit nézünk meg legközelebb. Persze tudjuk, hogy legközelebb is ugyanígy belefeledkezünk Milánó olaszos eleganciájába és abba a kis csodába, amit ők csak Bergamonak hívnak.

A cikket Anna küldte, köszönjük ezt a remek beszámolót!

Párizs a szerelem és a gyönyör városa. A belvárost el se kell hagynunk, rengeteg látnivaló akad, persze, aki már Párizsba vásárol repülőjegyet, általában ellátogat Versailles-ba és EuroDisneyland-be is, amik a város vonzáskörzetében találhatóak.
Kihagyhatatlan a mára szolíd zsibvásárrá változott Notre Dame is, szépen fölújított orgonájával felejthetetlen koncertélményt nyújt a látogatóknak. Az épület a mellette folyó Szajnán hajózva, esetleg a túloldalról vagy a hídról tekintve szebb látvány, mint elölről.

Nagyobb térképre váltás

Hasonlóan lenyűgöző a Sacré Coeur székesegyház is, nemkülönben az a teljesítmény, amivel a sok lépcsőfokot legyőzzük. A hegytetőn a székesegyház mellett pazar látkép a jutalmunk, Párizs és egész Európa egyik utolsó hamisítatlan művésznegyede van itt:

Nagyobb térképre váltás

Ha sikerül olcsó repülőjegy segítségével csökkenteni a költségeket - már csak arra kell ügyelni, hogy a belvárosi éttermekben ne költsük el az összes pénzünket. Hiszen van mire: egy francia utazás egy igazi gasztro-élmény.
EuroDisneyland 80 km-re van Párizstól, az utat érdemes a helyi RER vasúttal megtenni. Hatalmas területén több szálloda is található, mindegyik minőségi hely, ez az árakon is látszik természetesen.

Nagyobb térképre váltás

Disneyland egész napos program: érdemes kora reggel, nyitás után érkezni. Rengeteg játék van, amelyet végigjárni hosszadalmas. Nyilván nyáron, hétvégente vannak a legtöbben, bár a nagyobb tömeget is jól osztja el a park, sehol nincs tumultus. Mindenki talál neki tetsző játékot, lehet hajókázni és filmekből ismert terepeken végigvasutazni. Jó, ha utazás előtt figyelünk arra, hogy legyen biztosítás is, a gépek bár néha nagyon ijesztőek és valóban jól megmozgatják az embert, nem veszélyesek. Lassan 20 éve  lesz megszokott a 3D moziélmény és a hologram is, pár perc alatt rájöhetünk, hogy a park a kicsik mellett a felnőttek igényeit is figyelembe veszi. Este 9 órakor, a záráskor minden alkalommal tüzijáték szórakoztatja a közönséget, akik közül sokan határozzák el, hogy ide még visszatérnek, mi is így tettünk.

Versailles a másik nagyon kedvelt úticél, Párizstól nem messze, olyan a párizsi polgároknak, mint a pestieknek a Margit-sziget és Szentendre. Versailles, valamint a Kis-Trianon kedvelt hétvégi kiránduló-sétálóhely. Szépen rendben tartott épületegyüttes, tavak hattyúkkal, ideális kikapcsolódásra. Magyar nyelvet beszélőknek a trianoni falfirkák érdekesek lehetnek, gyakorlatilag a legtöbb falrongálás (beleértve a vakolatba vésett feliratokat) valamelyik honfitársunk műve.

Nagyobb térképre váltás

Az Eiffel-torony a város minden pontjából látható, meghatározza a városképet, a párizsi lakosok ma is megosztottak abban a kérdésben, hogy való-e ez az acélmonstrum az amúgy nagyon szép, nagypolgári városba. Közelről lenyűgüző, de tény, hogy inkább a technika és a robosztus alkotások kedvelőinek tetszik ugyanúgy, mint akkoriban, amikor megépült.

Két személy számára 200ezer Ft alatt megoldható a repjegy és a szállás illetékekkel, aki még nem látta Párizst soha, annak legalább egyszer el kell oda jutnia.

A Louvre-ról már mindenki hallott, de aki járt benne, az van csak igazán összezavarodva: egy délután biztosan nem elég hozzá, ez gyorsan kiderül, a látogatás végén az ember úgy érzi, elszaladt a művészet mellett, sőt, valljuk be: egy nap sokszáz képet nehéz tisztességesen végignézni.

Nagyobb térképre váltás

Egyébként, az egész fővárosban III.Napóleon szobája tette rám talán a legnagyobb hatást, Párizs legszebb szobájában jár, aki valaha megfordul ott. Méregzöld párnával kirakott fal, aranyozás, no persze aki kastélyokra és azok díszes berendezéseire kíváncsi elsősorban, annak érdemes elhagynia a székesfővárost.

Párizsban az ember rájön, hogy a temetők is üzemelhetnek parkként, ahol szerelmesek, gyerekes anyukák, idősek sétálnak és ülnek a padokon. Ehhez természetesen az kell, hogy tisztaság legyen, valamint szép síremlékek. A belvárosi temető - a negyedik kerületben - talán a legszebb temető, amit valaha láttam, közepén egy magyar nemes plexivel védett (!) fehérmárvány síremléke impozáns szoborral.

Július 14-én minden évben a Bastille lerombolását ünneplik a fővárosban, ahol az elnök is megjelenik, látványos katonai felvonulás van, zászlóerdő - a Bastille téren ne is keressük a hírhedt börtönt, egy műemlék áll ott helyette. 

Nagyobb térképre váltás

A beszámolót Gabi küldte, köszönjük!

Barcelona a híres katalán főváros, Spanyolország második leglátogatottabb városa, benne ugyanannyi lakossal, mint Budapesten. Európai utazók kedvelt úticélja, nekünk magyaroknak pedig a velünk hasonló sorsú és stílusú katalán emberek miatt lehet ideális cél.

A helyiek úton-útfélen hangoztatják, mennyire különböznek a spanyoloktól, akiknek a nyelvük és különösen a világlátásuk valóban egész más. A város az 1992-es olimpia megrendezésével tudott igazán berobbanni a fejlett európai világvárosok közé, bár a modernségre való törekvés régi hagyomány, ez nagyon látszik az építészeten. Ne felejtsük el, hogy ebben a városban élt Gaudi, akinek az alkotásai jórészt a világörökség részét képezik.

A legfontosabb természetesen a Sagrada Familia, ami Benedek pápa őexcellenciája fölszentelésével immár bazilikaként működik.

A város többi, egyébként gyalogszerrel is könnyen bejárható részében találhatunk még pár rendhagyó alkotását a művésznek. Kiemelném az egykoron a művész lakhelyeként funkcionáló Güell parkot, aminek a hangulatát nehéz leírni. Ehhez ott kell lenni.

Gaudi alkotásain kívül nagyon fontos megemlíteni a zsidók hegyét (Montjuic), ahol számos látnivaló akad, a Margit-szigetünkön található zenélő szökőkút katalán ősét, ami még 1929-ben lett átadva.

Az itt található erőd szintén szép látvány, sok turista keresi föl évente.

Nagyobb térképre váltás

Kihagyhatatlan a gótikus negyed, aminek kanyargós, szűk utcáin valódi időutazást tehetünk: az épületek közül nagyon sok a középkorban épült és vigyáztak is ezekre. A régi gótikus templom remek fotótéma, az egyik legszebb a kategóriájában.

Nagyobb térképre váltás

Közép-európai turistaként jellemzően mi is az ételek miatt jöttünk, amik egészen eltérnek a spanyol, vagy olasz, francia konyha megszokott ízvilágától. Sehol nem láttam még rákot nyúllal kombinálni, de a sok paradicsomos öntet a kenyerekkel és természetesen az elmaradhatatlan tapas felejthetetlenné tette a katalán gasztro-túránkat.

A “La Rambla” nevű hatalmas sétálóutcán több helyen is nagyon finom dolgokat lehet az árusoktól vásárolni, esténként rengeteg turista és nagyon sok, igen jól öltözött helyi lakos sétál itt.

A városlakók egyszerre sugározzák a mediterrán lazaságot, derűt és a finom eleganciát, jó látni, hogy a meleg időjárás és a későn elfogyasztott ebéd és még később föltálalt vacsora nem teszi a helyet olyanná, mint amilyen Dél-Olaszország.

Nem nevezhető elhanyagoltnak a város közepén fekvő park se (Parc de la Ciutadella), ahol a katalán parlament is megtalálható és az 1888-as világkiállításra készült nagy parkban, a monumentális vízeséstől nem messze.

Nagyobb térképre váltás

Barcelona strandjai közül Mar Bellát emelném ki leginkább, de a többi is tiszta, kultúrált. Nem kell sokat utazni a belvárosból a strandokhoz, metróval elérhető a legtöbb.

Gábor beszámolóját olvastátok :)

Hollandiában a turisták legkedveltebb célpontja Amszterdam, ahol az egészen fékeveszett bulizás és lazulás, valamint a múzeumok látogatása egy üdülés alkalmával, akár fölváltva is remekül működhet.

Mi is ennek jegyében utaztunk: legyen városnézés, legyen extrém szórakozás, valódi buli és legyen lazulás - holland módra.

A városba az utóbbi években már szinte mindenki repülőgéppel érkezik, bár busszal is megközelíthető. A repülőtérről a vasúttal lehet a belvárosba érni.

Nagyobb térképre váltás

Rutinos utazók rögtön valamelyik kávézóban kezdik a túrát. 2008 júliusától szigorúan tilos a zárt tereken dohányozni, így aki rá akar gyújtani olyasvalamire, amiben dohány is van, annak bizony ki  kell mennie az utcára. Azonban az utcán csak a dohány élvezete megengedett: így lehetséges, hogy a coffeeshop-ok vendégei az ajtóban állnak meg, hogy a csak kint megengedett dohány és a csak bent eltűrt egyéb összetevőből álló keveréket a legitalás határán élvezzék.

A tiltás mindenhol meghálálja magát, élvezhető a levegő a zárt helyeken, nem lesz dohányfüstszagú a ruhánk, hajunk. Idén tavasztól három németalföldi tartományban, 2013 január elejétől pedig az egész ország területén be akarják tiltani a külföldiek kannabisz-vásárlását. Tekintettel arra, hogy a legtöbb problémát a drogok közül jelenleg is az alkohol és az újgenerációs dizájnerdrogok jelentik, a kávézókat nyilván nem fogják ellehetetleníteni, kockáztatva ezzel a többi vendéglátóipari egység bevételkiesését is.

Amszterdamban a városnézést érdemes azzal kezdeni, hogy a Central Station-nél szerzünk Amsterdam-kártyát. 

Ez egy plasztikkártya, amihez jár egy kis füzet, benne sok múzeum, állandó kiállítások ajánlói, ezekre a helyekre 10-20% kedvezménnyel, féláron vagy akár ingyen bejuthatunk. A legkedveltebb múzeumokba természetesen ingyen bejuthatunk. Kötelező a holland Nemzeti múeum (Rijksmuseum), ami egyébként, ha alaposan végignézzük az egészet, akkor is egy-másfél óra alatt kényelmesen bejárhatjuk. A kiállított képek között előkelő helyen vannak azok, amik a holland tengeri hódítók dicsőségét hirdetik, akik még a spanyol Armadát is legyőzték...

Nagyobb térképre váltás

Rembrandt háza igazi átjáróház, a művész holmijai, festőszerszámai vannak kiállítva, mindenképpen megér egy sétát. 

A belváros, ahol a turisták mozognak igen pici, a kártyával a célpontok gyalog is könnyen megközelíthetők. Mi egy nap kb. 5-6 helyet látogattunk meg, ami alatt pont föl is lehetett fogni, amit látunk. Rubens, Vermeer képein kívül megnézhetjük van Gogh képeit is, ahová szintén ingyen juthatunk be a kártyával. Ha nagyon elfáradunk, az Amsterdam-kártyához mellékelt párnapos bérlettel utazhatunk a villamoson, érdekességképpen a sportosabb lelkületűek is tehetnek vele egy kis kört. A Dam igazi turistalátványosság, az Új Templommal és a Királyi Palotával. Itt érdemes fölülni a villamosra, egy körre.

Amszterdam a partykról is híres. A világ legnagyobb (egy helyszínen tartott) elektronikus zenei rendezvényét is itt, az Ajax stadionjában rendezi az ID&T, évente negyvenezer ember látogat el a Sensation-re. Mi a Black Sensation-t tiszteltük meg jelenlétünkkel, aki szereti az erősebb ütemeket, a lélegzetelállító fényeffekteket és partyhangulatot, annak érdemes ellátogatni az országba és elmenni egy ilyen buliba. 

Szintén hatalmas látványosság a minden év augusztus utolsó szombatján megrendezett Mystery Land fesztivál. Ez Harlemmermeerben zajlik, sok sátorral, az egyes műfajok legnagyobb sztárjaival. Az országon belüli távolságok annyira kicsik és olyan gyorsan eljuthatunk a gyakran induló gyors vonatokkal, hogy a több naposra tervezett amszterdami út során nyugodtan el is hagyhatjuk a várost. Rotterdam is pár kilométer csupán, de mivel a németek a második világháború során lebombázták az egész óvárost, ott Amszterdammal ellentétben csak új, háború után épült modern várost láthatunk, felhőkarcolókkal. Itt térnék ki arra, hogy aki németül beszél, jól teszi, ha a rögtön az elején tisztázza, hogy ő maga természetesen nem német. Gyorsan rájön a tökéletes német nyelvtudással rendelkező magyar, hogy tudása több problémát szül, mint amennyit megold, ha elfelejti megemlíteni, hogy ő egyébként Magyarországról jött.

Az emberek egyébként rendkívül toleránsak, szó szerint veszik azt az elvet, hogy “élni és élni hagyni”. Érdekes látni, hogy a végtelen tolerancia nem torkollik káoszba, jóval kevesebb botrányos állapotú ember sétál egy átlagos nyári napon péntek-szombat éjjel, mint egy átlagos magyar nagyváros központjában. A parkok szépek és gondozottak, érdemes megfigyelni, hogy a külvárosban is milyen szép állapotban tartják a házakat.

A kulturális élethez természetesen hozzátartozik a zene is, Amsterdam templomaiban remek orgonakoncerteket élhettünk meg, a legérdekesebb talán az a katolikus templom volt (Oude Kerk, az egyik legrégebben épült templom), amelyiktől kb egy méterre, szinte a templomra ráépülve helyezkedett el a lányos kirakat, ahol a kellően lerészegedett gazdag férfiak és nők, párok költhették el pénzüket szexmunkásokra.

Nagyobb térképre váltás

Nem tehet arról ez a szegény templom, hogy későbbiekben a vöröslámpás negyed szó szerint köréépült. A katolikus egyház örül, hogy egyáltalán megtűrik létezését az egyébként szigorúan protestáns országban. Az ország gyengéje egyértelműen a gasztrokultúra, amit inkább nem minősítenék, ugyanakkor szerencsére a tengerből sok halat és egyéb herkentyűt fognak ki, a sajtokat (főleg keménysajtokat) viszont egyértelműen csak dícsérni tudom.

A repülőút alig több, mint két óra, így azzal együtt, hogy két órával a gép indulása előtt ki kell érni a reptérre, egészen odáig, hogy a Central Station-re érkezünk a vasúttal, összesen alig 5-6 óra, háztól kávézóig. Első randevúhoz ideális város, izgalmasabb, mint Párizs és puritánabb, mint Róma. De leginkább szabadabb. Kalandra föl!

A cikket Fecó küldte, köszönjük neki!

Ritka az olyan ember, aki ne hallott volna már legalább egy élménybeszámolót rokoni vagy baráti körben Ázsiáról, ezen belül is főleg Thaiföldről, Délkelet-Ázsia kedvelt üdülőhelyéről. 

Húsz éve, amikor a német, angol, francia és egyéb nyugat-európai és amerikai turista már évek óta járt és vissza-visszajárt a térségbe, a magyar turisták - talán nem is annyira az olcsó repülőjegy hiánya miatt - még csak nem is hallottak arról, hogy érdemes odautazni. A 90-es évek végén már elindult a turistaáradat, a 2004-es szökőár utáni ideiglenes pangást leszámítva az elmúlt évtizedben már hazánkból is több ezren indultak útnak, zsebükben repülőjegyükkel, hogy a mosoly országába, Thaiföldre jussanak. Különböző célokkal indultak és indulnak ma is, de a biztos siker soha nem marad el: akár sportolni, akár lustálkodni, szép tájakat nézni, esetleg családot alapítani akar a jobb sorsra érdemes magyar, megtalálja számítását az Európa-hosszúságú országban.

Ami miatt nekünk magyaroknak és az európai turistáknak különösen megfelelő Thaiföld, az a hasonló mentalitás, a vendégszeretet és természetesen, hogy még a mi pénztárcánkhoz viszonyítva is olcsó, ami nem csak az olcsó szállásban és étkezésben mutatkozik meg, hanem az egész térségre jellemző. Szinte mindent megvehetünk az itthoni árak töredékéért, kivéve persze a jó magyar pálinkát és túró rudit.

Amennyiben megfelel nekünk az olcsó szállás, mármint, a legolcsóbb, bátran nekiindulhatunk - én azonban, különösen az először utazókat óvatosságra inteném. Főleg akkor, ha egy-két hétről van szó: a föltűnően olcsó hotel, hostel akkor üthet vissza, amikor hazaérve azt tapasztaljuk, hogy értékeinket ellopták, ágyunk alatt és az ágyneműben tízcentis rovarok szaladgálnak, a légkondi helyett elhelyezett ventilátor pedig alig forog, éppen csak meg-megkavarja a párás és állott levegőt… bármilyen szép és felejthetetlen ez az ország, nem jó ilyen körülményekkel elrontani az élményt.

De, ami még rosszabb lehetőség: itthon maradni. Sokan ezt választják, hiszen közismert, hogy egy ilyen utazás sok százezer forintba kerül. Méregdrága utazási irodák árulnak utakat ide félmillió-egymillió Ft körül is, az átlagember ezeket hallva nem is gondolja, hogy eljuthat valaha is Thaiföldre. Márpedig eljuthat, sőt! Főleg, amíg fiatal és diák - vagy tanár.

A thaiföldi repülőjegy nem csak a kiváltságosok számára elérhető luxus, kedvezményeket igénybe venni nem csak csoportos repjegy-vásárlásnál lehetséges, hanem diákként, tanárként és fiatalként is.

Én magam korábban tanulóként, jelenleg tanárként utazom, mindig figyeltem arra, hogy ne kerüljön sokba az út, valamint tisztességes szállásom legyen kevés pénzből. Ez annyit jelentett, hogy sokat kellett keresnem az interneten, a repülőjegyeket, a hoteleket hetekig böngésztem,, mire találtam valamit, amiről Thaiföldön derült ki, hogy milyen is valójában. A luxusutakat szervező irodák az egyértelműen fölső kategóriás szállodákat ajánlják, ahol isteni ellátásban van részünk. Ha van napi tíz-húszezer forintunk csak arra, hogy valahol lakjunk, akkor nem nyúlhatunk mellé. Ugyanakkor ennyi pénzből sok napig sok sok finomat ehetünk, és az egész országot is bejárhatjuk.

Látnivaló van bőven, nem csak tengerpartokon. Bangkok és Ciang Mai nem tengerparti városok, mégis sok a látnivaló. Bangkok levegője nem teszi lehetővé, hogy sok időt eltöltsünk benne, a királyi palotát viszont nem érdemes kihagyni, a szerencsés utazónak lehetősége van bejutni, ha épp nincs zárva.

Nagyobb térképre váltás

Tudatos utazóként nem a legolcsóbb (és sokszor a legdrágább) hanem a legjobb feltételeket kínáló lehetőséget választom, diákként és tanárként is igénybe vettem a nekem járó kedvezményeket.

Az utazás során nyugodtak lehetünk, az ország biztonságos. A több, mint hatvanmillió lakos több, mint 95%-a buddhista, ez érezhető a levegőben, aki járt már buddhista országban, tudja, miről beszélek, aki még nem, annak ki kell próbálnia! A vendégszeretet a híres magyar vendégszereteten is jócskán túlmutat. Szuveníreket is remekül lehet vásárolni, kis odafigyeléssel kevés pénzből sok barátunk és rokonunk örömét lelheti a különleges, Európában nem megvásárolható elektromos és egyéb kütyükben, játékokban.

Ami a nyugalmat garantálhatja még és idehaza elintézhetjük, az a balesetbiztosítás és a repülőjegy - biztosítás.

Hosszú távon - sok hónapra - már megéri az éves egészségbiztosítási kártya, amit a Bangkok Hospital ad, de ezt nem elsősorban a turistáknak szól, hanem azoknak, akik huzamosabb ideig tartózkodnak az országban. Tudni kell, hogy bármi bajunk esik, a Bangkok Hospital (aminek nem csak Bangkokban vannak épületei) magas színvonalú egészségügyi szolgáltatást nyújt, amit a kényes svájciak és nyugatnémet turisták is igénybe vesznek, ebből sejthető, hogy a szigorú európai szabványok szerint is ötcsillagos. Biztosítás nélkül a kórházi átlagos kezelés napidíja 10ezer Ft körül mozog, ezért valóban olyan szintű ellátást kapunk, mint a Hiltonban.

Az országban a legtöbben Bangkokot keresik föl, általában azért, mert ide érkezik a repülő. Phuket is egy nyüzsgő sziget, rengeteg turistával, nagy éjszakai élettel, nagy strandokkal.

Nagyobb térképre váltás

Koh Chang közelebb esik a fővároshoz, valamivel jobb úticél, mint Phuket, kevesebb a turista. Ideális pároknak, friss házasoknak.

Nagyobb térképre váltás

A helyiek, főleg a fővárosi értelmiség legkedveltebb úticélja a fővároshoz legközelebb eső üdülőváros, Hua Hin. Az utóbbi években a turisták is megkedvelték. Tudni kell, hogy a király körül forgó elit első számú célpontja a hely.

Nagyobb térképre váltás

 Fontos tudni, hogy a jelenleg uralkodó királyt - IX. Rámát - világszerte hatalmas tekintély és tisztelet övezi. Ennek megfelelően európai szemmel néhol megmosolyogtató megjelenítésben láthatjuk viszont a királyi pár arcképét - semmiképpen se adjunk hangot annak, ha viccesnek találjuk: Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak.

A Kínai Népköztársaság legkapitalistább városa Sanghaj, ahol a számos történelmi emlék mellett a világ harmadik legnagyobb TV-tornya is megtalálható; ideális úticél lehet a nagyvárosok szerelmeseinek.

Rengeteg európai vonatkozású műemlék és ház található a városban, aminek fényét nem tudja elhalványítani a szmog se, amely jótékonyan szűri ki a nap káros sugarait, kiküszöbölve ezzel, hogy a készületlen utazó a napvédő hiányában megégjen. Bangkok, Havanna, Teherán vagy Buenos Aires után meg se kottyan, sokat megélt pest-belvárosiaknak tán föl se tűnik, csak két hét után: nem barnulunk a napon.

Kína legmelegebb városa Sanghaj, ahol télen se fűtenek, bár néha azért jól esne. Egész évben kellemes a klíma, rengeteg a látnivaló. A TV-torony hatalmas mérete csak akkor tűnik föl igazán, amikor közel jutunk, a kanyargó folyó alatt metróval megközelítve, vagy a különleges, LCD-panelekkel kirakott alagúton át, szintén kötött pályán, ahol páratlan, 10 perces moziélményben is részünk lehet. 

Teljesen mindegy, hogy a város melyik pontján kezdjük el a sétát, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy New York-ot megszégyenítő városrészek vannak, hatalmas felhőkarcolók, plázák épültek, és látványosan sok ember van, akik valóban sok jüant költenek el olyan luxustermékekre, amiket nyugaton is kevesen engedhetnek meg maguknak.

Sanghaj a minőség városa, az állami beruházásoknál nagyon odafigyelnek arra, hogy korszerű és monumentális legyen. Legyen az akár gyalogos-felüljáró, autópálya, vagy repülőtér. Vagyis, repülőterek! Merthogy Sanghajnak mindjárt 2 nagy nemzetközi repülőtere van. A két reptér közül az egyiket a város belső részéből a 431km/h sebességgel száguldó, lebegő mágnesvasúttal is elérhetjük. Félelmetes a nagy gyorsaság, főleg azt látva, hogy a mágnesvasút vonalával párhuzamosan haladó, fölszálló repülőgép lemarad mellettünk..

Kihagyhatatlan a Yu-kert és a Zig Zag híd. Szerelmeseknek ideális, főleg, ha nincs ott sok turista.

De a népszerűbb helyek se zsúfoltak, az infrastruktúra nagyon fejlett, talán az egész országban a legfejlettebb. Ne felejtsük el, a vezető pártot itt alapították, ennek is sok helyütt állítottak emléket. Repülőjegy vásárlás előtt érdemes odafigyelni, hogy az ország melyik részére kívánunk utazni, helyenként változó, hogy ha beengedik az utazót, akkor kell-e vízum (Hong Kongba nem kell, máshová igen), vagy egyéb, papírmunkával járó engedély (Tibet). A kínai hatóságok a vízumkérelmeket nem szokták elutasítani, tárt karokkal várják az európai turistákat, akik a fővárosban évről évre egyre nagyobb számban vannak jelen, Sanghajban leginkább helyben dolgozó briteket látni az utcákon és az éttermekben.

Mint a legtöbb kelet-ázsiai úton, itt is hasznos lehet a biztosítás.

Kína az ételspecialitásokról híres, így muszáj volt kipróbálni a kutyahúst, amit Ázsiában többszáz millióan fogyasztanak. Természetesen a belvárosban nehéz kutyához jutni nyáron, mivel hasonló étel, mint nálunk a töltött káposzta: télre találták ki.

Tojásos-paradicsomos, enyhén pikáns mártással és természetesen rizzsel szolgálták föl, nem volt kutyaíze (mint ahogy a kecskesajtnak és kecsketejnek van kecskeszaga és kecskeíze ugyebár), maga a hús a marhához hasonló, sűrű, de nem annyira szálas. Aki Ázsiában jár, föltétlen ki kell probália a kutyhahúst is, kutyajó élmény!

Megnézem nagyban

A cikket beküldte: V-king, köszönjük neki!